A vasvári Béri Balogh Ádám Középiskola az önkéntesség évében, még múlt év októberében csatlakozott egy önkéntességi programhoz. Az iskolába és az Idősek Otthonába egyaránt ellátogattunk, hogy erről kérdezzük az érintetteket. Először Major Ágotát, a vasvári középiskola igazgatóhelyettesét kértük meg, beszéljen a kezdetekről.
– Az iskolánkban van egy olyan aktív diákokból álló mag, akik minden közösségi, kulturális megmozdulásban elsőként csatlakoznak a programokhoz és így volt az önkéntességi program esetében is, melynek tulajdonképpen kétfordulós története van. Az első szakaszban egy projekt részeként egy egyhetes témahéttel indult az önkéntességi program az elmúlt év októberének végén. Az egy hét alatt hallhattak a diákok arról, mit is jelent az önkéntesség pontosan és hogy tulajdonképpen szinte mindenki tett már ennek jegyében, mikor segít valamit vagy valakit. Az önkéntességi témahét során szervezett programként a Nagy Gáspár Kulturális Központban is segédkeztek önkéntesen a „Béris” diákok és az Idősek Napja alkalmával a vasvári Idősek Otthonát is meglátogatták. Onnan jött a későbbi indíttatás, hogy mi lenne, ha a beszélgetős sorozat, a diákok és szépkorúak rendszeres találkozója tovább folytatódna az Otthonban. Ezt egyébként a diákok maguk vetették fel, melynek mi pedagógusok nagyon örültünk és természetesen az ügy mellé álltunk a szervezésben, koordinálásban. A vasvári Idősek Otthonában a kezdeményezés nagyfokú fogadókészségre talált, mind az igazgatónő, Némethné Baráth Anikó, mind az otthon munkatársai részéről és tárt karokkal várták a szociális intézményben a diákokat, hetente többször is. Az önkéntességi munka során más szervezet, például a Lions klub által hirdetett pályázathoz is csatlakozott a vasvári középiskola. Egyébként azért is volt fontos, hogy elindult az iskola az önkéntes munka szervezésében, mert megjelent a köznevelési törvény és annak sarkalatos része, hogy 50 órás önkéntesség is kapcsolódik az érettségi bizonyítvány megszerzéséhez. Ehhez is jó előgyakorlatnak és előtanulmánynak tartjuk ezt a projektet.
Miközben Major Ágotával beszéltünk az önkéntességi program eredményeiről, a „Béris” diákok is megjelentek az interjún. Priviák Fanni például arról beszélt, az volt a legnagyobb élménye a 3 hónap során, hogy örömet okozhatott másoknak, mert nagyon szeret az embereknek segíteni. Kovács Henrietta az iskola jó családi közösségéről beszélt és hogy igazán emiatt, összefogásban jó és öröm segítséget nyújtani másoknak. Czenki Barbara arról az élményéről számolt be, hogy egy 98 éves, idős hölgyet látogatott és vele beszélgetett és nagyon sokat tanult a hallottakból. Ambrus Fanni azt emelte ki, hogy a program során megpróbáltak az Idősek Otthonában lakóknak szinte pótunokái lenni. Ez nagy öröm volt az így „pótnagyivá” „pótnagypapává” avanzsált idős embereknek, akik elmondhatták a figyelmes diákoknak az élményeiket, de viszont is meghallgatták a fiatalokat, hogy mi újság is van a világban és mi nehezíti az ő életüket illetve milyen sikereik vannak. Tőke Viktória is azt emelte ki, hogy öröm volt beszélgethetni az idősekkel. Sok élettapasztalatot hallott, ami neki is segíthet a jövőben. Hetük közül Tóth Kinga és Balogh Bonie nem tudott csak befutni az interjúra dolgozatírás miatt, de a többiek az ő tapasztalataikat is tolmácsolták.
Az Idősek Otthona is készséggel fogadott bennünket, mikor a programról kérdeztük az ott lakókat. Sós Lajosné, Muci néni sok más mellett azt szerette a találkozásokban, hogy a fiatalokkal úgy el lehetett beszélgetni, mintha felnőttek lennének. Fiatalságot, vidámságot hoztak a mindennapokba. Horváth Imréné, Manci néni vasvári emlékeiről, az egykori városi életről mesélt szívesen a gyerekeknek. Horváth Mária nagyon jó és kedves kezdeményezésnek tartotta a diáklátogatásokat és ő is azt emelte ki, hogy a fiatalok életet és vidámságot hoztak a mindennapjaikba. Nagyon szeretné, ha folytatódhatna ez a kezdeményezés a jövőben. Az Idősek Otthonában a szépkorúak teljes ellátásába a kulturális programok, közösségi események szervezése is beletartozik. Gerencsér Imréné mentálhigiénés szakember, az önkéntes program egyik helyi koordinátora is kiemelte, mennyire örültek a fiatalok látogatásának és hogy az intézmény munkájában részt vettek önkéntes munkájukkal. A folytatásban is reménykedik a szociális szakember, mert a szinte nagyszülő-unoka kapcsolat, ami itt kialakult, sokat javít az idősek kedélyállapotán is. A mentálhigiénés munkatárs azt emelte ki búcsúzóul, hogy biztos benne, hogy az önkéntes program idősnek, diáknak többet jelentett, mint egy projektben való részvétel, mert a program zárultával, mikor az otthon lakói és munkatársai mondták a diákoknak, hogy csak nyugodtan térjenek vissza bármikor, ha idejük engedi, a gyerekek azt válaszolták: nincs olyan elfoglaltság, ami felülírná az időseknek tett ígéretet, miszerint visszajönnek hozzájuk. A gyümölcsöző együttműködés vidámságot, fiatalságot hozott az otthonba és a gyerekek szinte az idősek „régi életét” hozták vissza. Tényleg jó lenne folytatni. pm
