Vasvár és az itt őrzött értékes gyűjtemény is a figyelem középpontjába került
Január 18-tól egy hónapig Budapest egyik legrangosabb kiállítóhelyén, a Műcsarnokban láthatók a neves szobrász életművének legjelentősebb – nagyrészt Vasváron őrzött – darabjai. A nagy érdeklődés mellett megnyitott kiállításra reprezentatív katalógus is készült. A tárlat és a kiadvány ismét ráirányította figyelmet az egykor nagy reményekkel indult, de fiatalon elhunyt művészre. Ebből a figyelemből természetesen jut valami a művészi hagyatékot őrző városnak, Vasvárnak is.
A Török család kezdeményezésére a Műcsarnok és a Magyar Művészeti Akadémia örömmel adatott helyet a Török Richárd szobrászművész alkotásait bemutató kiállításnak, annál is inkább mivel 1985-ben mestere, Melocco Miklós mellett itt mutatkozhatott be először a nagyobb nyilvánosság előtt. A kiállításra szomorú apropót adhatott továbbá az is, hogy a harmincnyolc éves korára már szinte teljes életművet alkotó művész huszonöt évvel ezelőtt, 1993-ban hunyt el. A kiállításra Budapestre szállították a Vasváron letétbe helyezett hagyaték legjelentősebb darabjait, amelyet kiegészítettek más művészeti gyűjteményekben és a családnál őrzött alkotásokkal is.
A jelentős érdeklődéssel övezett megnyitón – ahol nagy számban jelentek meg a művész egykori pályatársai, barátai és a család tisztelői – Tóth Balázs polgármester bevallott meghatottsággal mondta el köszöntő szavait, melyek szerint rendkívüli lehetőség egy kisváros képviseletében az ország egyik legjelentősebb kiállítóhelyén megszólalni, de rendkívüli az a vállalkozás is – és bizonyára sokat elárul Vasvár kultúra iránti elkötelezettségéről – , hogy egy ilyen kisváros egy kiemelkedő értékű művészhagyaték megőrzésére vállalkozott.
A kiállítást Farkas Ádám Kossuth- és Munkácsy-díjas szobrászművész, a Magyar Művészeti Akadémia elnökségi tagja nyitotta meg. Gondolatait a „Török Rihárd-rejtély” mottó köré csoportosította: mit jelentenek a művész alkotásain megfigyelhető lecsukott szemek, átszellemült arcok, a testtől elszakított fejek, a gazdag drapériák? Mindezek a művészi eszközök a mesteri megformálás mellett gazdag belső értékeket – mintegy sűrített erkölcsi és történelmi tapasztalatot – fejeznek ki. Farkas Ádám határozottan kijelentette: Török Richárd helye ott van a XX. század legjelentősebb magyar képzőművészei között.
A megnyitót követően előbb Szegő György, a Műcsarnok művészeti igazgatója, majd V. Németh Zsolt államtitkár és Tóth Balázs polgármester köszöntötte Török Richárd édesanyját, akinek elévülhetetlen érdemei vannak mind a vasvári állandó kiállítás, mind pedig a műcsarnoki kiállítás létrehozásában. A köszöntők után Török Bódogné bejelentette, hogy Török Richárdról elnevezett alapítványt hoz létre, amely évente egy-egy fiatal szobrászművész munkáját fogja támogatni.
A megnyitó után a jelentős számú – mintegy 250-300 fő – érdeklődőnek kiesebb csoportokban volt lehetősége megtekinteni a látványos kiállítást, amely Benedek Katalin és Mayer Marianna művészettörténészek munkáját dicséri. A tágas térben, számos új darabbal és látványos installációval kiegészítetett anyag még a hagyatékot jól ismerő vasváriaknak is nagy élményt nyújtott. Ajánljuk mindenkinek, aki teheti, hogy még február folyamán tekintse meg a kiállítást a Műcsarnokban. Tavasztól pedig természetesen ismét látható lesz Vasváron is a Török Richárd emlékkiállítás.
Fotó és szöveg: ZCB
A megnyitóra a Műcsarnok igényes, kétnyelvű kiadványt jelentetett meg, aminek a nyomtatási költségeit a vasvári önkormányzat állta. Ebben Tóth Balázs polgármester bemutatja Vasvárt és szól arról, milyen nagy kulturális jelentőséggel bír a hagyaték a város számára. A kiadványban Szegő György, a Műcsarnok művészeti igazgatója így értekezik: „A színház ókori és modern hagyományait idézik Török Richárd plasztikáinak terei, talapzatai is: antik oszlopok, melyekre olykor – szinte színpadi függönyként – drapériák csavarodnak. Portréinak egy része maszkszerű, expresszív, szenvedélyesen kifejező.” Benedek Katalin kurátor írásából a művészről tudhatjuk: „?az emlékezetében elraktározta, majd plasztikai formába foglalva „újraírva” idézte fel a látottakat. Nem csinált vázlatokat, nem skiccelt, Egészében látta, tudta a művet.” A kurátor egyenként is kifejti az értékes alkotások gondolatvilágát.
