A Táncosnő a megye egyik legszebb köztéri alkotása
Felavatták Török Richárd: Táncosnő című szobrát a Nagy Gáspár Kulturális Központ melletti rendezvénytéren, a Hegyháti Napok programsorozatán. A megye egyik legszebb köztéri alkotását Kovács Tilda, Vasvár polgármestere, V. Németh Zsolt, környezetügyért, agrárfejlesztésért és hungarikumokért felelős államtitkár, valamint az elhunyt szobrászművész édesanyja, Török Bódogné, Edit asszony közösen leplezte le.
„Istenáldotta tehetség, az egyik legeredetibb és leghatásosabb alkotó”. Ezekkel a jelzőkkel illette a szakma az ezredvégi szobrászat egyik kiemelkedő művészét, Török Richárdot. Szerencse, hogy Vasvár városa és elsősorban Kovács Tilda évekkel ezelőtt felismerte ezt a tehetséget. Tíz évvel ezelőtt született meg a művész szülei és az önkormányzat között az az elhatározás, hogy Vasvár adjon helyet a tragikusan elhunyt művész hagyatékának. A szobrot – a gipszminta eredetijét – 1987-ben mutatták be Tatán, majd három évtizedig egy raktárban pihent. Azonban Vasvár városa elérte azt, hogy a lábujjhegyen álló, széttárt karú esztétikai alkotás a település egyik fényeként végleg a hegyháti város gyöngyszeme legyen.
A szoboravató ünnepségen megjelent nagyszámú közönséget a karakteres hangú Mohai Gábor köszöntötte. A rádiós és televíziós bemondó, előadóművész Veres Péter: Én nem mehetek el innen című költeményét mondta el. A vers egyik fő gondolata: „Azt mondta egyszer valaki, úgy mondják, egy görög bölcs: „adj egy szilárd pontot és kifordítom sarkaiból a világot.” Én megtaláltam azt a pontot, legalább is önmagam számára.” Vasvár is megtalálta magának az 1954-es születésű Török Richárd munkásságát. A kezdetekről Kovács Tilda szólt köszöntő beszédében. A megható és örömteli napon felidézte a 2004-es történéseket, amikor megszületett a gondolat: Török Richárd hagyatékát jó volna Vasváron elhelyezni. Elhatározták, hogy a kolostor romos padlásán a szobrok számára kiállítóhelyet alakítanak ki. A Sárkány-tornyot 2006-ban Áder János, az országgyűlés akkori elnöke avatta fel, s ajánlotta az érdeklődők figyelmébe. Miski Ágnesnek, a művész utolsó társának annyira megtetszett a tárlat, hogy úgy határozott: a nála lévő hagyatékot is a vasváriak gondoskodására bízza.
A Magyar Nemzeti Galériában volt egy gipszminta, amelyről Vasváron végül az a döntés született, hogy legyen belőle köztéri szobor. A Nemzeti Kulturális Alapnál pályáztak és nyertek is négymillió forintot, az összeghez az önkormányzat egymillió forinttal járult hozzá. Kovács Tilda emellett megjegyezte: „Török Richárd nem volt vasvári, de a munkái által olyan, mintha a mi fiúnk lett volna. Elindultunk egy úton, s öröm volt látni, hogy mindenki támogatta a célt.” Kiemelte, hogy a szobor nem osztotta ketté az embereket, nem bomlasztott. „Talán eltaláltunk, talán kitaláltunk valamit”, jegyezte meg összegzésként. Öröm volt számára látni, hogy nem övezte vita a Táncosnő felállítását. „Lassan minden téren, minden utcasarkon emlékmű figyelmeztet a múlt valamely, általában tragikus, ritkábban dicső történelmi fordulatára, hősére. Pedig a köztereken elsősorban élni és nem emlékezni, nem szüntelenül emlékeztetni, nem mások által állandóan emlékeztetve lenni kellene.”, idézte fel egy szerzetes atya Wehner Tibor művészettörténész által tolmácsolt gondolatait a polgármester asszony. Az ünnepségen megjelent maga a művészettörténész, aki avató beszédében méltatta a szobor monumentalitását, állandóságát, maradandóságát, valamint azt is, hogy az alkotás nem egy zárt térben, hanem a szabadban, a mindenki számára elérhető közterületen látható. Kivételes pillanatnak minősítette az ünnepséget, ahol nem egy politikai emlékművet lepleznek le, hanem egy példamutató életmű egyik darabját, amelyben a bensőségesség, az átszellemültség, a földhöz szegezettség és az emelkedés, a mozdulat és a kimerevített mozdulatlanság ellentétpárjai egyaránt fellelhetőek. Wehner Tibor hangsúlyozta: az „ördögien ügyes” szobrász által megjelenített titokzatos figurát gondolati mélység veszi körbe. Méltatta a leleményes megoldásokat, a bravúros anyagkezelést.
Az ünnepségen tolmácsolták a külföldön élő Miski-Török Ágnes, a művész özvegyének gondolatait. Idéztek Török Richárd búcsúleveléből: „Becsüljék meg azt a keveset, amit adni tudtam.” Vasvár ezt megtette. Az alkotást Kovács Tilda polgármester, V. Németh Zsolt, környezetügyért, agrárfejlesztésért és hungarikumokért felelős államtitkár, valamint az elhunyt szobrászművész édesanyja, Török Bódogné, Edit asszony közösen leplezte le. A rendezvényen a vasvári zeneiskola Csörnöc Klarinét Quartettje közreműködött.
Az avató után az édesanya – aki 21 éve gyászolja fiát – elmondta: „annyira nagy a fájdalom, mint amekkora az öröm is.” Boldog attól, hogy Vasváron helyet kapott fia Táncosnő című alkotása. De mint mondta, mindig belegondol abba, hogy fia az elmúlt 21 év alatt még mennyi alkotással gazdagíthatta volna a művészetet.
Török Richárd 1954. július 31-én született Budapesten. 1979-ben kapott szobrász diplomát a Képzőművészeti Főiskolán. Mestere Somogyi József szobrászművész volt. A mester és a szakma korán felismerte kiemelkedő tehetségét. A fiatal szobrász számos kiváló köztéri megbízást kapott. Rendkívüli érzéke volt a klasszikus szobrászat erényeinek és a kísérletező kortársművész önálló plasztikai fogalmazásának ötvözéséhez. Mindig a szobrokhoz vonzódott, ezek a megrendelések jelentettek számára izgalmas kihívást, szenvedélyes feladatot. Török Richárd 1993. január 21-én, 39 éves korában önszántából vetett véget életének Budapesten. Életműve méltó helyen, a vasvári domonkos kolostor Sárkány-tornyában látható: Bartók Béla, Katona József, Móra, Kosztolányi, Latinovits gipsz, Szent István terrakotta és bronz, II. Rákóczi Ferenc, gróf Széchenyi István, Kossuth Lajos bronz portréja is.
