Az októberi városnéző séta célpontja a domonkos kolostor volt, és mivel vendégünk volt Kostecki András és a Górski Jacek domonkos atya is, ezért a program kissé kibővült: ünnepi szentmisével, könyvbemutatóval és talán a szokásosnál is részletesebb városnézéssel.
Október 8-án, vasárnap újra domonkos ünnep volt Vasváron, még mindig a tavalyi 800 éves jubileum jegyében. A délelőtti szentmisét Górski Jacek, ezüstmisés domonkos atya mondta Kostecki András atyával, a magyar domonkos rendtartomány újonnan megválasztott elöljárójával. Mindketten Lengyelországból származnak, Jacek atya 25 éves papi szolgálatából 24 évet töltött Magyarországon.
A mise után könyvbemutató volt a Zarándokszálláson, ahol András atya mutatta be az általa szerkesztett tanulmánykötetet, amely a Tanítványban, a magyar domonkosok lapjában az elmúlt évek során – hazai és külföldi – domonkos szerzőktől megjelent lelkiségi, teológiai, történeti és egyéb rendi vonatkozású írásokból válogatott. A jubileum alkalmából megjelentetett kötethez kapcsolódva, dr. Zágorhidi Czigány Balázs múzeumigazgató újabb rendtörténeti vonatkozású kiadványokat ismertetett az érdeklődőkkel
A délutáni városnéző séta minden eddiginél nagyobb érdeklődés mellett zajlott, a szép őszi időben közel 100-an gyűltek össze a kolostor körül. A séta a Királyok kútjától indult, már csak azért is mivel itt látható IV. Béla domborműve és a domonkos rend címere, ami arra emlékeztet, hogy a helyi és a rendi hagyomány a második honalapítót tartja a kolostor alapítójának is. Elhangzott, hogy bár az alapítás pontos idejét és az alapító személyét nem ismerjük, de az bizonyos, hogy a kolostor az 1200-as évek közepén – tehát IV. Béla királyunk idejében – már kétségtelenül állt.
A múzeumigazgató a templom külsejét bemutatva elmondta, hogy nem egy szokványos középkori templommal büszkélkedhet a város: ez Magyarország legrégebbi ma is álló koldulórendi – azaz nemcsak domonkos, hanem ferences és ágostonos – temploma. Ez nemcsak az említett rendek szempontjából fontos, hanem a magyar építészettörténet vonatkozásában is, ugyanis Vasváron egy olyan – a maga korában rendkívül modernnek mondható – építészeti stílus látványos emléke maradt fenn, amelyből másutt csak töredékek láthatók.
A templombelső rövid ismertetése után (ígéretet hangzott el arra vonatkozóan, hogy a templom berendezését, oltárait, szobrait és festményeit egy következő alkalommal részletesen is megnézzük) András atya mesélt a domonkos rendről. Hallhattunk Szent Domonkos életéről és indíttatásáról, a prédikálás és prédikátor rend lényegéről, a domonkosok folytonos „úton levéséről” és természetesen a mai domonkosokról, lengyelekről és magyarokról is.
A séta a kolostor nyugati és déli homlokzatainak, valamint a Sárkány-torony vaskos tömbjének megtekintésével folytatódott. Ezek a homlokzatok mutatnak legtöbbet a kolostor korai történetéből, láthatunk itt 15. századi cella- és folyosóablakokat (nyugati oldal), 13. századi részleteket (déli szárny) és egy monumentális erődítést a török korból (Sárkány-torony). Egy rövid kitérővel megnéztük a Zarándokszállást és a kolostorkertet is, ahol újabb török kori részletek bukkantak elő, de az egykori „Pinceklub”-ba lenézve felsejlett az 1970-80-as évek világa is!
A kolostor alatt lévő pincék sejtelmes világából csak ízelítőt kaphattunk, de talán az is elegendő volt az érdeklődés felcsigázásához, hogy bekukucskálhattunk az egykori kolostori börtön, a carcer ablakán és megnézhettük a néhai barokk ebédlő maradványait a fáskamrában. Remélhetően ez utóbbi helyen hamarosan műemléki, majd azt követően régészeti kutatások is indulhatnak.
A kolostor múzeumi szintjén már csak egy gyors tárlatvezetésre volt idő, de a látogatók nem csak a kiállításokba, hanem a tetőterekben elhelyezkedő raktárakba is betekinthettek. Sok vasvári talán most láthatta először, milyen gazdag anyagot őriz a helytörténeti múzeum és a Domonkos rendtörténeti Gyűjtemény!
