Szokásos évértékelőjével és az új esztendőre vonatkozó terveinek összegyűjtésével kezdte meg ez évi programsorozatát a „Városnéző séták” immár harmad évada. A Békeházban február 9-én megtartott összejövetelen számos új ötlet merült fel, de közkívánatra néhány korábbi sikeres program megismétlését is tervbe vették.
Az elmúlt év során összesen öt sétára, négy előadásra és két kirándulásra került sor. Ezeket vetített képes előadás keretében elevenítette fel dr. Zágorhidi Czigány Balázs múzeumigazgató, majd a résztvevőkkel együtt értékelték a programokat. A helyi séták közül egyértelműen a plébániatemplom bemutatása bizonyult legérdekesebbnek, ennek megismétlését többen is kérték. A kirándulások közül az őszi jeli kirándulás vitte el a pálmát, de nagy sikere volt a tavaszi sétákat előkészítő előadásoknak is, ahol számos régi fényképet és képeslapot nézhettek meg együtt az érdeklődők.
Az új évad tervei között merült fel – ugyancsak ismétlésként – a kolostor és múzeum részletes bejárása, annál is inkább mivel az őszi „Hegyháti tájoló – Nyitott pincék napja” programjáról többen is lemaradtak, így nem láthatták az újonnan megnyitott kolostori pincéket. A múzeum esetében a Helytörténeti Gyűjtemény bemutatását is kérték, amire – múzeumigazgató szerint – jó alkalmat kínálhat, hogy az idei esztendőben befejeződik a kolostor tetőterének beépítése, ahol a gyűjtemény végleges kiállító helyet kap majd. A javaslatok sorában előkerült még régi vasvári házak megtekintése (Sörház, Rásó-ház), egy temetői séta vagy egy hosszabb gyalogtúra a Vaskapuhoz.
A tervezett kirándulások sorában egy mákfai meghívást tolmácsolt a múzeumigazgató, Laki László nyugalmazott erdész pedig egy Farkas-erdei túrát javasolt. Már a tavalyi esztendőben felmerült egy ausztriai autóbuszos kirándulás ötlete. Karintia legősibb városa, Frisach történelmi múltja szempontjából sok hasonlóságot mutat Vasvárral: volt vára, káptalanja és domonkos kolostora is. És természetesen odaát mindebből sokkal több maradt meg napjainkra, mint idehaza Vasváron. Tanulságos lenne látni egy ilyen várost: Milyen lenne Vasvár, ha nem érte volna el a török pusztítás?
A múzeumigazgató egy új típusú program lehetőségét is felvetette, amely a „Hallgassuk meg együtt” címet viselhetné. Ennek keretében olyan előadásokra gondolt, amelyek közvetve vagy közvetlenül kapcsolódnak Vasvár történetéhez – természetesen izgalmas témákkal és jó előadókkal. Ennek a programsorozatnak lehetne része az „Elfeledett vasváriak”, amely olyan neves vasvári kötődésű személyiségekről szólna, akikről nem nagyon hallottunk az elmúlt évtizedekben.
A program végén a résztvevők közelebbről is megismerkedhettek az elmúlt esztendő két jelentős eredményével: a dominikánus mézbor új, 2019-es évjáratával és az elsőként az elmúlt évben elkészített mézborpárlattal. Ezekkel az ígéretesnek mutatkozó italokkal koccinthatott a „Városnéző séták” három év után is lelkes törzsközönsége az új évad sikerére.
Szöveg: Zágorhidi Czigány Balázs
Fotó: Laki László
