2005.10.25. Vasvár 1956-ra emlékezett

Ünnepség, díjak átadása Október 23-án este a Kardos László Általános Iskola aulájában rendezték meg a városi ünnepséget, amelyen az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseire emlékezett a város lakossága. Az ünnepségen megjelent Bebes István országgyűlési képviselő, Körmend polgármestere, Németh Zsolt országgyűlési képviselő, Vasvár város polgármestere és Kovács Tilda, Vasvár város alpolgármestere. Az ünnepségen műsort adott a zeneiskola, ünnepi beszédet mondott Kovács Tilda, Vasvár város alpolgármestere. A szónok gyermekkori élményeit elevenítette fel, azt az időszakot, amikor szülőfalujában tanítójuk vezetésével nemzetiszínű zászlóval „jöttek a magyarok” október 23-án, majd amikor november 4-ét követően tankok vonultak át szülőfaluján, vélhetően a nyugati határ lezárásához indultak a harckocsik. A valóság és a tankönyvek hajdani ellentmondásáról is szólt az ünnepnapon. Arról, hogy a kiemelkedő esemény hőseinek nevét a felnőttek csak suttogva merték kiejteni. ?56 emelkedett nemzeti céljainak megfogalmazása a legkiválóbb egyetemistáktól, művészektől, munkásoktól, katonáktól, politikusoktól indult. Erkölcsi értékrendjük, a nemzet iránti féltő szeretetük mindennél magasabb szempontnak minősült. A legnagyobb fordulatot vett politikus maga Nagy Imre volt. Emberi nagyságát mutatja, hogy – bár addig az elnyomók között élt – felvállalta ezt a tiszta erkölcsiségű nemzeti ügyet. Milyen volt 1956? A névtelen hősökről Fekete Istvánt idézte Kovács Tilda alpolgármester: „Itt nem voltak altábornagyok, itt nem volt stratégia, itt csak halálba menő 14-20 éves gyerekek voltak, lányok is, akik betelvén egy istentelenség szörnyű ürességével, a jelszavak csatornalevesével, a hazugság emészthetetlen maszlagával, nekimentek felborítani a hegyet, megfordítani a történelmet, eszméletlen céltudatossággal, vagy meghalni. ” Ezért ez a nap az övék, akik nehéz életet vettek magukra a szabadságért, mindannyiunk közös szabadságáért. A szónok kiemelte az ?56-os események kapcsán azt a szolidaritást, amely akkor, 1956 októberét követően megnyilvánult a pesti utca harcosai és az emberek között, Budapest és a vidék lakossága között. A világban lezajló forradalmakkal szemben Magyarországon még akkor is a szolidaritás és a hamar megszervezett rend volt a meghatározó. Ám a nagyhatalmak a magyar nép feje felett kiegyeztek. S jött Kádár megtorlása, amely túltett Haynau rémuralmán is. 400 embert akasztottak fel, 25 ezer volt az elítéltek száma. S ki emelt ez ellen szót a nyugati világban? Albert Camus, A magyarok vére című írását idézte az alpolgármester asszony. „A legázolt és bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért, mint bármelyik másik nép az elmúlt (1956 előtti) 20 esztendőben. Ahhoz, hogy ezt a történelmi leckét megértse a fülét betömő, szemét eltakaró nyugati társadalom, sok magyar vérnek kellett elhullnia.” Az egykori értelmiség és a nép megalkuvásával, a gulyásszocializmussal állította párhuzamba a ma történteket. A hatalom akkor – Faludy György szavaival élve – kolbászra cserélte fel a kötelet. Hamvas a magyar értelmiség árulásának következményét így sommázta: „Soha nép nem volt ilyen elhagyatott.” Bár a forradalmat és szabadságharcot leverték, 1956 mégis győzött. A rendszerváltozás ebből a kovászból kelesztődött. Ma Magyarország valamennyi demokratikus pártja örökségének tekinti 1956 szellemiségét. A szónok szólt arról a megalkuvásról, jóléti kiszolgálásról is, amely a globalizált világ mindennapjait jellemzi. Úgy vélekedett, hogy jövőbeni tetteinket 1956 szellemében kell megtennünk, amely nem jelenthet mást nekünk, mint a magyarság gazdasági egyesítését a Kárpát-medencében. Ma, az ünnepnapon legfőbb dolgunk mindenekelőtt fejet hajtani az egykori hősök emléke előtt. Egyben bejelentést is tett: Vasvár város képviselő-testülete úgy határozott, hogy 2006-ban, amikor az 1956-os forradalom és szabadságharc 50 éves évfordulója lesz, a város méltó emléket állít a hősöknek, ahová azután évenként elzarándokolhat. Az ünnepség záró aktusaként a város életében jelentős szerepet betöltő személyiségeknek adott át Németh Zsolt polgármester kitüntetést. Vasvár Város Közéletében betöltött több évtizedes tevékenységéért a kéviselő-testület Barabás István díjban részesítette Piri I. Tamásné és Sógor Béláné nyugdíjas pedagógusokat. Vasvár városért érdemrendet vehetett át a vasvári Napsugár Klub, a díjat vezetőjüknek, Gergyéné Szakály Georginának adta át Németh Zsolt polgármester. A város zenei életében jelentős szerepet betöltő zenetanár és karnagy, Dévay Géza ugyancsak Vasvárért díjban részesült, amelyet a város polgármestere adott át. A karnagynak a kórus egy ajándékdallal kedveskedett, majd Németh Zsolt polgármester kért szót. Az ünnep résztvevőivel mintegy jelképesen megosztva a Kultúra Magyar Városa díjat, amelyet Dr. Bozóki András művelődési minisztertől vehetett át a város. Képgaléria Vasvár 1956-ra emlékezett

Széchenyi2020 Széchenyi Terv Plusz
Széchenyi2020