Gergye Eszter keresi a tanulmányi lehetőségeket, a kutatási területeket
Finnországi ösztöndíjon vesz részt a vasvári Gergye Eszter, aki a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága által meghirdetett Kőrösi Csoma Sándor Program keretében dolgozik a skandináv országban. A tehetséges vasvári egyetemistát tapasztalatairól kérdeztük.
-Néhány mondatban beszéljünk a tanulmányairól a vasvári általános iskola elvégzését követően.
-Általános iskola után a szombathelyi Premontrei Rendi Szent Norbert Gimnázium diákja lettem. 2010-ben kezdtem meg egyetemi tanulmányaimat a Pécsi Tudományegyetem hallgatójaként. 2012-2013-as tanévben az észtországi Tartu Ülikool hallgatója voltam. Romológia-néprajz-kulturális antropológia szakokon végzett alapképzésemet követően 2014-ben kezdtem meg szintén Pécsett romológiatanár- tantervfejlesztő tanár szakokon mesterképzésemet.
-Miért tartja fontosnak, hogy a hazai felsőoktatási rendszeren kívül más országok felsőoktatási rendszereit is megismerje? Egyáltalán milyen motivációkból pályázza meg rendszeresen a külföldi ösztöndíjakat?
-Észtországi tanulmányi ösztöndíjam megpályázásakor elsősorban nem egy másik oktatási rendszer megismerése volt a célom. Idegen országban, különböző nemzetiségű, velem egykorú, egyazon tudományterület iránt érdeklődő hallgatókkal kurzusokon részt venni egy intenzívebb tanulási folyamatot jelent számomra. Ezért akartam külföldön tanulni. Persze mostanra már tantervfejlesztő szakomból is kifolyólag érdekelnek maguk a különböző oktatási rendszerek is. Motivációim között még ott van a saját és más kultúrák iránti érdeklődésem, kicsit megismerni, hogy más országokból miként látják a magyar kultúrát.
-Milyen országokban, milyen városokban és milyen pályázatoknak köszönhetően járt?
-Erasmus ösztöndíjjal tanultam Észtországban egy évet. Erasmus+ ösztöndíjjal vettem részt egy szubkultúrákkal foglalkozó szemináriumon Lengyelországban. A Romológia Tanszék kapcsolatain keresztül vehettem részt egy tanulmányi úton Olaszországban és jelenleg a Kőrösi Csoma Sándor Program keretében dolgozom Finnországban.
-Miért érdeklik elsősorban az Európába szóló pályázatok? Miért nem volt eddig a megpályázottak közt tengerentúli?
– Elsősorban téma, tanulmány- és kutatási terület szerint keresem a lehetőségeket. Észtországba a kulturális antropológia és szemiotika miatt pályáztam. A lengyelországi szeminárium és az olaszországi út is tanulmányaimhoz kapcsolódik. Finnországba 2014-ben már megpályáztam egy tanulmányi utat, a Helsinki Egyetem roma kultúrával foglalkozó tanszékére, azonban az nem sikerült. Tehát elsősorban szakmai szempontból keresem a pályázatokat.
-Beszéljünk a Finnországi ösztöndíjról. Hogy értesült a program lehetőségéről?
-Tudatosan kerestem Észtországba és Finnországba szóló olyan pályázatokat, melyek vagy kulturális antropológiával, vagy nemzetiségi/kisebbségi politikával kapcsolatosak. Ekkor találtam rá a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága által meghirdetett Kőrösi Csoma Sándor Programra, melynek célja a diaszpóra és az anyaország magyarsága közti kapcsolatok erősítése. Egy hosszabb keresési folyamatként kell ezt elképzelni. Már 2014 decemberében kerestem a lehetőségeket és több különböző pályázatot nyújtottam be. Nagyon tudatosan kell tervezni és számolni kell azzal, hogy az ember, ha 10 pályázatot benyújt – azokra mind alaposan felkészülve – azokból majd egy talán sikerül. Közben mérlegelni szükséges, hogy egyetemi kötelességeimnek, megkezdett munkáimnak hogyan tudok eleget tenni. Én most abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy két pályázatom is sikeres volt és választhattam. Valamint jó tanulmányi eredményeim is lehetővé tették, hogy egyéni tanrenddel elvégezve a mostani szemesztert is teljesíthessem az egyetemen.
-Milyen szakmai célokat jelölt meg a program elnyeréséhez?
-Tanári pályán vagyok, így elsősorban a magyartanításba akartam bekapcsolódni, amire szükség is van itt, hiszen kor és nyelvi tudás szerint is heterogén csoportokról van szó. Az órák anyanyelvi óraként szerepelnek a rendszerben, azonban azt tudni kell, hogy ezeken az órákon nem csupán magyar nyelvoktatás folyik, hanem a nyelvhez elválaszthatatlanul kapcsolódó kultúra, történelem, földrajz. Néprajzos ismeretek tanítását nem csak az órák keretében, de külön gyerekfoglalkozáson is szerettem volna megvalósítani. Valamint maga a finn iskolarendszerbe való betekintés, annak gyakorlatban történő vizsgálata is célom volt.
-Az elképzeltekhez, elvártakhoz képest mit tapasztalt Finnországban, Helsinkiben?
-Konkrét elképzeléseim, azon túl, hogy a magyar közösségért miként szeretnék tenni, tulajdonképpen nem volt. Az országról már rengeteget olvastam mielőtt elindultam. Pedagógiai kurzusaimon is számtalan, a finn oktatási rendszerrel példálózó tanulmánnyal találkoztam. Talán három olyan dolgot tudok említeni, ami érdekesebb volt számomra: elsősorban az, hogy az itteni magyarok mennyire segítőkészek. Nem mintha otthon nem így volna, de már mielőtt ide megérkeztem éreztem, hogy várnak, hogy jó helyre jövök. És egymás között is egy nagyon érdekes kapcsolati hálója van az itt élő magyaroknak. A második, a finn oktatással kapcsolatos. Amit eddig a gyakorlatban tapasztaltam nem ér össze minden szinten az olvasottakkal. Így ittlétem alatt még többet olvasok az oktatási rendszerükről és várom, hogy hazatérve az egyetemen oktatóimmal erről szót válthassak. A harmadik, ami nagyon tetszik nekem, a közösségi terek használata. Az emberek figyelnek arra, amit közösen használnak. Többször látok olyat, hogy buszon felveszik a szemetet és bedobják a kukába, vagy nagyon jó látni, ahogy egy-egy közösségi esemény után közösen takarítják ki a használt helyiséget az itteni magyar közösségek is.
-Hogy telik egy napja?
-Nagyon változó. Alapjában véve a Finnországi Magyarok Egyesületének (FME) munkáját kell segítenem a program során. Minden nap vannak magyarórák, ahol a tanításban veszek részt. Ezeken túl szombatonként a Bóbita Klubban gyerekeknek tartok foglalkozásokat: énekeket tanítok, a beiskolázás előtt álló gyerekek finommotorikáját fejlesztő feladatokat csinálunk, és beszélgetünk, játszunk. Keddenként „Magyar kedd”-nek nevezett alkalmakkor gyűlnek össze az itteni magyarok beszélgetni, megtervezni egy-egy programot. Segédkezem a Helsinki Balassi Intézet rendezvényein, valamint cikkeket írok az eseményekről a Nemzeti Regiszter, illetve az FME oldalára.
-Milyen szakmai élmények, impulzusok, találkozások érték?
-Szakmai élményekben a tanítás és a hétvégi gyermekfoglalkozások során nap, mint nap gazdagodtam. Ezek mellett az FME és a Balassi Intézet egyes programjainak szervezési folyamataiba is betekintést nyerhettem, segédkeztem. Különösen érdekes és izgalmas számomra, hogy a nagykövetségen dolgozókkal is kapcsolatban vagyok, beszélgetni tudok velük munkájukról, közelebbről megismerhetem ezt a világot. Maga az FME vezetője, Jelinkó Árpád is a nagykövetségen dolgozik. Továbbá nagy élmény volt számomra Mátrai Márta Háznagy Asszonnyal találkozni. Számos olyan emberrel találkoztam, akik mind szakmailag, mind emberileg nagy hatással vannak rám: Dr. Richly Gábor a Balassi Intézet igazgatója, dr. Varga Ildikó mentorom, vagy éppen Richter Zsófia magyartanárnő. Ugyanígy felsorolhatnám az FME további munkatársait, vagy az összes magyartanárt. Azt gondolom, hogy egy hozzám hasonló fiatal számára nem lehet nagyobb elismerés munkáját illetően, mint hogy a felsoroltakhoz hasonló szakmailag elismert emberek partnerként kezelnek és bíznak a munkámban. Még egy személyt szeretnék kiemelni, akinek munkásságáról már valamennyit tudtam, és most végre találkozhattam is vele: a Helsinkiben élő, de vasvári származású Kozári Hilda képzőművész.
-Milyen élményei vannak magánemberként az országról, az ott lakókról, az életmódról, a gasztronómiáról, a kultúráról?
-Nehéz erre a kérdésre válaszolnom. Észtországot anno a külföldi diáktársaimmal együtt úgy ismertük meg, hogy egyikünknek sem volt tapasztalata az országgal, ami egy másfajta „szemüveg” volt, mint az, hogy ide Finnországba egy kis magyar burokba érkeztem. Finnországot az itt élő magyar embereken keresztül ismertem meg (már amennyire hat hónap alatt megismerhet az ember egy országot). Néhány momentumot tudok így hirtelen kiemelni: nagyon tiszta az ország, fantasztikus a természeti világa a sok szigettel és erdővel, és fantasztikus, hogy ezzel miként élnek a finnek. Nem lehet elég hideg, hogy a finnek ne sportoljanak kint. Futnak, sífutnak, jéghalásznak mínuszok ide vagy oda. Gasztronómiát illetően: finom halaik vannak természetesen, sok saját kezűleg szedett gombát és erdei gyümölcsöt esznek. A rénszarvas hús, ami igazán különleges volt számomra. A kultúrát tekintve úgy látom, hogy nyitottak az új, a „szokatlan” dolgokra és a Balassi Intézet kiállításain, valamint programjain keresztül tapasztalhattam, hogy a finneket mennyire érdekli és szeretik a magyar kultúrával kapcsolatos dolgokat.
-Mikor zárul a program? Kell-e tanulmányt, összefoglalót írnia a program végén?
-Február végén utazom haza, amit még a márciusi programzárás fog követni. Havonta írunk beszámolót tevékenységeinkről és a program végén is egy záró beszámolót kell megírnunk, ami a következő évi ösztöndíjas számára is nagy segítségül lehet, valamint számomra is fontos, hogy lejegyezzem tapasztalataimat.
Pogács Mónika
