Kérges Dorottya tudását a nemzetközi zsűri is elismerte
A jelenleg 15 éves Kérges Dorottya nemcsak regionális, országos versenyeken volt első helyezett, de tehetségét nemzetközi megmérettetésen is elismerték. A fiatal acsádi lány 2009 szeptembere óta növendéke a vasvári zeneiskolának. Az intézmény szellemiségének és Szabó Zoltán igazgató elhivatottságának is köszönheti, hogy időben felfigyelt rá a szakmai zsűri. Dorottyával és édesapjával, egyúttal tanárával, Kérges Alberttel, a vasvári zeneiskola klarinéttanárával a zenei pálya kezdeteiről, a jövőbeli hazai és külföldi lehetőségekről is beszélgettünk.
-Igazi zenészcsaládba születtél bele – kezdjük a beszélgetést Kérges Dorottyával.
-Édesapám, Kérges Albert, a Vasvári Zenei Alapfokú Művészeti Iskola klarinéttanára. Édesanyám a Szombathelyi Művészeti Szakközépiskola történelem szakos pedagógusa, aki nagyon szépen énekel. Amatőr kórus tagjaként nemzetközi ezüst és bronz fokozatú eredményeket ért el. Anyai ágon a nagypapám kórust vezetett, a nagybátyám karmester-zongoraművész, felesége csembaló- és zongoraművész. Kisgyermekként is nyilvánvaló volt számomra, hogy a zenei utat választom – mondja, majd édesapja eleveníti fel a család zenei örökségét.
-A sógorom a szegedi szimfonikus zenekar csellistája. Az ő fiuk zeneszerző. Így a tágabb családban is sok a zenész. A feleségemmel öt gyermekünk van, három fiú után született Dorottya és a húga Zsófia, aki szintén eredményesen csellózik. A legidősebb fiunk, Dániel a Zeneakadémián egyházzene szakot végzett. Ő kezdetben nálam klarinétozott. Zenei táborokban egy klarinétművész foglalkozott vele, aki egyszer az országos első helyezettnek azt mondta, úgy kellene zenélnie, mint a fiamnak. Danit nem vittem országos versenyekre, nem úgy, mint ahogy már Dorottyát. Akkoriban még nem szerettem volna, ha gyermekeim belekerülnek a folyamatos versenyhelyzetekbe. Dani most a zene mellett honlapot épít. Máté fiam a zenész pálya helyett a profi fotográfus szakma felé orientálódik. A harmadik fiunk, Barnabás jelenleg a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem zongora szakos növendéke. Ő is a zenére tette fel az életét.
-Hogyan indult Dorottya zenei útja? Miért pont a furulyát választotta? – tesszük fel a kérdéseket az édesapának.
– A szomszéd lányok idősebbek voltak nála, ők kezdtek el nálam furulyát tanulni. A lányom hallotta őket játszani, s szólt, ő is szeretne megtanulni ezen a hangszeren. Mi Acsádon élünk, ahol a helyi művészeti iskolában kezdtem őt oktatni. Mivel nem vagyok szaktanár, ezért szerettem volna, ha a lányomat olyan kollégák oktatják, akik ennek a szakterületnek elismert pedagógusai. Dorottyát a szombathelyi zeneiskolába helyhiány miatt sajnos nem vették fel. Annak ellenére, hogy a youtube-on már akkor hallható volt, hogyan furulyázik, illetve akkorra már túl volt egy 2008-as mesterkurzuson, ahová az említett youtubos video alapján hívták meg. A Soproni Régi Zenei Napokon megismerkedett Anneke Boekével, a holland furulyaművésszel. Végül Vasvárra került, ahol örömmel fogadták. Nálam folytatta a furulyatanulást. Éreztem, s ezzel most is így vagyok, hogy klarinéttanárként a határán vagyok annak, amiben még segíteni tudok neki az oktatás során. A furulya tanítása egy másik szakma. Anneke Boeke mellett – akivel évente két-három alkalommal találkozott – Prehoffer Gábor volt az, aki a rendszeres konzultációk alkalmával sokat segített. Ő az idei tanévtől a Szombathelyi Művészeti Szakközépiskolában a tanára a lányomnak. Dorottya versenyeztetése a vasvári zeneiskola szemléletének köszönhető. Szabó Zoltán igazgató fontosnak tartja, hogy az ügyes gyerekeket szélesebb réteg, s szakmai zsűri előtt is megmutassuk. Nagyon hálásak vagyunk emiatt is a vasvári zeneiskolának. Annak ellenére, hogy természetesen Dorottya versenyeztetése közben is vannak olyan események, amelyektől egy szülő szívesen megóvná gyermekét. Egy futóversenynél, egy magasugrásnál egyértelmű a rangsor, míg zenében nem. E nehéz események elfogadása a mi segítségünkkel ugyan, de elsősorban Dorottyára hárul. Persze az első helyezéseket is meg kell tanulni feldolgozni. Az én instrukcióimat és a szakmai intelmeket ő kiválóan alkalmazza a „saját fújásában”. Dorottya jórészt magának köszönheti, hogy ilyen magas szinten furulyázik. Szabó Zoltán segítségével, ösztönzésével jutottunk el az országos versenyre, ahol megismerték a lányomat, s elismerték a tehetségét. 2010 februárjában a fertődi regionális versenyen nívódíjat kapott. A szombathelyi Sistrum Regionális Zenei Versenyeken 2011-ig nem vehetett részt, később ezeken a versenyeken arany- és nívódíjakat nyert, a háromévenként megrendezendő Országos Czidra László Furulyaversenyen 2010-ben első, 2013-ban (a korcsoport második legfiatalabb tagjaként) második helyezett lett. Lettországban, Siguldában tavaly május végén járt. A nemzetközi versenyen kiemelkedő, második helyezést ért el. Ide is úgy került, hogy a vasvári zeneiskola igazgatója utánajárt a pályázati lehetőségeknek.
– Dorottya, a furulyát többen egy idő után lecserélik fagottra, klarinétra, más fúvós hangszerre. Te azonban hűséges maradtál hozzá.
– Hatévesen, nagycsoportosként kezdtem el furulyázni. Soha nem értettem, miért kellene lecserélni a furulyát. Helyette semmiképpen nem választottam volna más hangszert, csak mellette.
– Törékeny, fiatal lányként milyen versenyzőalkat vagy?
– Soha nem voltak megterhelőek számomra a megmérettetések. Beleedződtem a versenyekbe.
– Hogyan alakul egy napod, mennyit gyakorolsz? Igaz, hogy este 8 óráig bent vagy a „konziban”, a Szombathelyi Művészeti Szakközépiskolában?
– Általános iskolában nehezebb volt összeegyeztetni a tanulást a zenéléssel. Most sokkal könnyebb. Este 8-ig bent vagyok, sok lyukas órám van, tudok gyakorolni. Mindenki este megy haza. Nem olyan megterhelő ez, mint amilyennek elsőre hangzik. Ez az útja annak, hogy zenész legyek.
– Milyen jövőképe van egy furulyazenésznek?
– Furulyásként nehezen lehet elhelyezkedni zenekarban. Régizene együttes kevés van. Valószínű, megtanulok egy másik hangszeren, például fuvolán. Szívesen tanítanék diákokat, inkább középiskolás korosztályt. De a kicsik oktatása is örömmel töltene el – jegyzi meg, majd édesapja veszi át a szót. – A középiskolai képzések, a konzervatóriumok nincsenek ellátva furulyatanárokkal. Ebben a pillanatban hiány van belőlük. A Zeneakadémián nincs furulya tanszak, annak ellenére, hogy a zongora után a legnépszerűbb hangszer. A már említett holland furulyaművész, Anneke Boeke nagyon elismert szakember, de neki sem sikerült elérnie, hogy a Zeneakadémián elindítsák a furulya tanszakot. Itt, Magyarországon Dorottyának behatároltak a lehetőségei.
– Azaz, valószínűleg külföldön tanulsz majd?
-Igen. Pályázati, ösztöndíjas lehetőségeket kell majd igénybe vennem. A német nyelvvizsgát mielőbb szeretném letenni.
– Ha nem zenélsz, akkor mivel töltöd az időd?
-Olvasni nagyon szeretek, főleg szép- és szórakoztató irodalmat. Állatbarát vagyok, s szívesen játszom a cicámmal és a kutyámmal. Emellett barátnőimmel töltöm az időm.
-Vasváron tisztában vannak az eredményeiddel?
-A zeneiskola folyosóján, a hirdetőoszlopon is olvashatók voltak a megmérettetések utáni eredmények. Megválasztottak az év diákjának is.
-És Acsádon? – kérdezem az édesapát.
-Korábban nem annyira. Idén viszont az acsádi falunapon, a sátorban megmutathattuk a „tudományunkat”. Hastáncos nők után léptünk fel, s külön öröm volt számunkra, hogy Beethoven és a többi „komoly” zeneszerző ekkora sikert aratott.
-Gondoltak arra, hogy Dorottya az m1 klasszikus művészek felfedezésére indított Virtuózok című műsorában álljon nagyközönség elé?
-Meglátásom szerint az X faktoros stílus idegen ettől a műfajtól – véli Kérges Albert. – Ha Dorottya azt mondta volna, hogy részese akar lenni a tehetségkutatónak, akkor nem ellenkeztem, hanem segítettem volna. A lányom a tévéműsorban fellépett furulyásokat ismeri, mindannyiukkal találkozott már versenyeken. Dorottya, illetve szombathelyi konzis társai is a szakmai elbírálások szerint ténylegesen jobban fújnak náluk. Mindegyiket magasan előznék. De érdekes, hogy más tehetség programokra hiába küldtük el a szakmai referenciákat, rendre nem ő kapta meg a lehetőségeket, hanem akiket most a képernyőn láthatunk. Nem szívesen tenném ki a lányomat annak, hogy egy show műsorban megverje egy olyan fellépő, aki a szakmai versenyeken bizonyítottan mögötte állt a rangsorban. Egyébként is úgy gondolom, hogy ezek mind csak eszközei kell, hogy legyenek a szakmai fejlődésnek, és mindenképpen kerülni kell azt, hogy öncéllá váljanak. A további fejlődésének egyéb eszközei pedig mostanában enélkül is adottak, szakmailag jó kezekben van, az iskolát szereti, jól érzi magát, inspirálja a légkör és a környezet.
-Dorottya, 25 éves nőként hogy képzeled el magad?
-Valószínűleg külföldön, mert ott több zenekar közül választhatnék. Emellett szívesen tanítanék.
Simon-Németh Adél
