Második alkalommal tartották meg a bárányfesztivált
A második alkalommal életre hívott Vasvári Húsvéti Bárányfesztivált az ünnepek előtti hétvégén tartották a Nagy Gáspár Kulturális Központ melletti rendezvénytéren, ami egész nap bégetéstől volt hangos. Rotyogott a kondérban a birkapörkölt, amelyet mindenki kedvére megkóstolhatott.
A vasvári rendezvényre ismét ellátogatott Dani János, a makói tanyavilág juhásza, akinek már az üknagyapja is ezt a mesterséget választotta a Makó-Rákoshoz tartozó Bogárzón. Az általa előadott Pásztorfohász meghallgatása után Tóth Balázs, Vasvár polgármestere köszöntötte a megjelenteket. Kiemelte, térségünkben nem volt hagyománya az ilyen jellegű fesztiválnak, a birkatartásnak, a birka ételeknek. Ismertette, hogy az ünnepséget megelőző tudományos konferencián szó volt arról, hogy a megyék rangsorában a birkatartók száma és a birkafogyasztás tekintetében is Vas az utolsó helyen áll. Mint mondta: ez nem váratlan, mivel jól tudjuk, hogy felénk a gazdag legelőkön korábban elsősorban szarvasmarhát tartottak. A fesztivál célja is azt hivatott szolgálni, hogy megismertessék, megszerettessék a birkahúst. Elmondta: az első, tavalyi rendezvényről olyan kedvező visszajelzéseket kaptak, hogy mindenképp folytatásban gondolkodtak. A vasvári rendezvény nem csak egy gasztronómiai fesztivál, hanem értékmegőrző jelentőséggel bír. Kiemelte: a rendezvény előtti napon a határon túli értékeinkről kaphattunk tájékoztatást, betekintést nyerhettünk a legdélibb palóc falu kincseibe, hallhattunk a hungarikumnak számító bajai halászléről. Felhívta a figyelmet arra, hogy ma már egy újabb hungarikum, a karcagi birkapörkölt van terítéken, amelyet immár meg is kóstolhatnak a jelenlévők. Az idei fesztivál programjait a tavalyinál sokkal változatosabbnak, tartalmasabbnak ítélte a polgármester. Hajduk Péter, a Magyar Juh- és Kecsketenyésztő Szövetség ügyvezető igazgatója köszönetét fejezte ki a városnak, a szervezőknek, a Kapos Ternerónak, a túrkeveieknek, a karcagiaknak, Dani Jánoséknak, hogy eljöttek és népszerűsítik a rendezvényt. Mindenekelőtt azonban dr. Seregi Jánosnak mondott köszönetet, akitől a fesztivál alapötlete származik. Reméli, hogy ez a rendezvény is hozzájárul az ágazat termékeinek népszerűsítéséhez.
V. Németh Zsolt államtitkár beszédében hangsúlyozta: mikor Dani János az előbb leszúrta a pásztorbotját, mindez egy régi legendát idézett fel. Azt mondják: ahová a juhász leszúrja a botját, ott van a világ közepe és a környéken ő uralkodik. Most már másodszor Vasvár a világ közepe. Ismertette: az Európai Unióban 2,3 kilogramm birkahúst fogyasztanak évente, míg Magyarországon csupán 35 dekát. Itt az első feladat, amelyet célul tűztek ki, hogy népszerűsítik a birkahúst, s vele együtt a kultúrát. A magyar gazdaság részeként két százalékos a juhágazat kibocsátása, amiben hatalmas potenciál van. Tájékoztatott: az elmúlt évek intézkedéseivel elérték, hogy a kilencvenes évek állománycsökkenése abbamaradt, sőt nőtt is az állatok száma. Érdekességként megjegyezte, hogy Dani János Seregi professzor egykori nappalijának helyén szúrta le a botját, mivel az állatorvos háza körülbelül azon a helyen állt, ahol most a fesztiválsátor. Majd szólt arról: a bárány az ártatlanság és az önfeláldozás szimbóluma, így szakrális tartalom is társul hozzá. Húsvét előtt különösen alkalmas az időszak, hogy ráirányítsák a figyelmet. A Földművelésügyi Minisztérium államtitkára két ajándékot hozott: mivel a juhászélet szerves része a folklór, így ő egy pásztornótát adott elő furulyán, valamint egy üveg juhfarkat nyújtott át Hajduk Péternek.
A fesztiválozók között járva megszólaltattuk Endrei Zoltánt, a karcagi különítmény „főszakácsát”, aki elárulta: a birkafőzés a birka kiválasztásával kezdődik. Fontos, hogy az állat öt-hat-hét éves legyen. Ismertette: a birkahúst ők először megpörkölik. A legegyszerűbb fűszereket használják: hagymát, sót, paprikát. A fej előkészítése több napot vesz igénybe, azaz nagyon munkaigényes. A belsőségeket: a tüdőt és a májat, valamint a körmöket is belefőzik a pörköltbe, semmi nem veszik kárba. Véleménye szerint tavaly, az első fesztiválon tartózkodóbbak voltak a vendégek. Egy hölgy például azt mondta neki: ha ingyen adnák a pörköltet, akkor se kellene neki, de végül háromszor kért a karcagi ételből. A pillanatot fényképen is megörökítették.
Juhász Pál, a Kapos Ternero ügyvezetője elmondta, hogy cégük 25 éve foglalkozik juh- és bárányfeldolgozással Kaposvár mellett. Ismertette: dolgozott a Kaposvári Egyetemen, innen a kapcsolat Seregi professzorral, az ötletgazdával. Kiemelte: nekik alapvető érdekük a fogyasztás népszerűsítése, így örömmel vállalta a részvételt. Az érdeklődőknek bárányhúsból gyrost, s különleges füstölt bárány sonkát kínálnak. Megkóstoltatják a báránymájat, amely a Michelin-csillagos éttermek mellett már az igényesebb gasztronómiát képviselő vendéglátóhelyeken is fellelhető az étlapokon.
A vasi különítményt Kaczor Zsolt Mihály, Győrvár polgármestere és csapata képviselte. Elmondta: az 1970-es években volt a falunak egy nagy tudású állatorvosa, dr. Seregi János, aki ugyan elkerült a térségből, de az állandó jó kapcsolat megmaradt. Két évvel ezelőtt azzal kereste meg őket, mit szólnánk, ha Nyugat-Dunántúlon felelevenítenék a bárány kultuszt. Megjegyezte: igaz, az egészséges élelmiszerek fogyasztása reneszánszukat élik, de a környékünkön teljesen kihalt a bárány fogyasztás. Az ötletben partner volt Vasvár Város Önkormányzata és a Nagy Gáspár Kulturális Központ. Vállalták az oroszlánrészt, ők a mellékágba csatlakoztak hozzájuk az Együtt Győrvárért Egyesületükkel, amelynek fő alappillére a kulturális hagyományőrzés és kultúr gasztronómia. Idén főzőcsapattal települtek ki. Gombás bárányraguval készültek, valamint egy sertés- és bárányhússal kombinált sütőkolbásszal, (45 kilóval!) is várták a vendégeket. A polgármester elárulta: Győrváron vadasparkot szeretnénk létrehozni, amelynek megalapozását kecskékkel és birkákkal kezdték, de ígéretük van bölényre és bivalyra is. Kaczor Zsolt elmondta, hogy megyénkben inkább meseállatként, mint vágóállatként gondolnak a birkára és a bárányra. Tapasztalata szerint az emberek ódzkodnak a birkahústól, legfőképpen azért, mert nem ismerik. Úgy véli: a karcagiak a birkakészítés professzorai, így tőlük lesték el a fogásokat, miszerint két dolog rendkívül fontos: a hús előkészítése, azaz fattyú ne legyen rajta, a másik pedig a technológia. Lehet, a birkahús íze a nyugat-dunántúli gyomortól még távol áll, de pont azért van szükség erre a rendezvényre, ami által az emberek megismerhetik ezt az ételt is. Úgy gondolták: nem birkapörköltet készítenek, hanem a bográcsba a bárány mellé sertéshúst is tesznek 20-80 százalék arányban. Így próbálták közelebb hoznia az emberekhez ezt a kultúrát és ízvilágot. A fokozatos rávezetésben hisznek.
sna
