Bognár Szabolcs a torinói siker után a márciusi fedett pályás VB-re készül
Az olaszországi Torino városa adott otthont idén augusztusban a szenior atléták világjátékának. A veterán sportemberek mezőnyéből ezúttal sem hiányzott a vasvári Bognár Szabolcs, aki három Európa-bajnoki címe mellé ezúttal megszerezte első olimpiai arany-, illetve ezüstérmét is.
Bognár Szabolcs, a Zalaszám ZAC sportolójaként negyedik éve állandó résztvevője a nemzetközi szenior atlétikai megmérettetéseknek. A szülei elhivatott sportszeretetét követő testnevelő pedagógus 2010-ben a Nyíregyházán rendezett szabadtéri Veterán Európa-bajnokságon, a negyven év alattiak között diszkoszvetésben szerzett először aranyérmet, a dobó ötpróbában második, súlylökésben pedig a negyedik helyen végzett. 2011-ben, a genti fedett pályás Veterán Európa-bajnokságon már a negyven év felettiek kategóriájában indulva súlylökésben állhatott a dobogó legfelső fokára, diszkoszvetésben pedig a harmadik helyezést érte el. A 2011-es Téli Dobó Országos Bajnokságon második helyen végzett diszkoszvetésben: ekkor, 41 évesen dobta egyéni legjobbját 55.88 méteres eredménnyel, ami Zala megyei csúcs is egyben. A Fekvenyomó Magyar Bajnokság szenior kategóriájában tavalyelőtt a második helyet szerezte meg, 2012 augusztusában pedig a Veterán Atlétikai Európa-bajnokságon bizonyított. A kontinens-viadalnak tavaly három határmenti város – a német Zittau, a lengyel Bogatynia és a cseh Hradek – adott otthont: Szabolcs ekkor diszkoszvetésében állhatott a dobogó legfelső fokára. Az idei esztendő pedig a földrajzi közelség miatt a kontinensversenyek sikerei után az olimpiai részvétel lehetőségét is megnyitotta számára: a World Masters Games-nek ugyanis az olaszországi Torino adott otthont. Ám ahogy Szabolcs fogalmaz: az előjelek nem sok jóval bíztatták.
– Május végén lesérültem, egy idegbecsípődés gyulladásba ment át a derekamban, így az egész júniust ki kellett hagynom. A helyzet nem javult, de a szállást, s a nevezési díj számláját ekkorra már kiegyenlítettem, így minden olyan lehetőséget megragadtam, ami a gyógyulás felé vezetett, a hagyományos készítmények mellett természetgyógyászati eszközöket is igénybe vettem, így lassan elkezdett javulni a derekam – idézi a felkészülés előtti időszakot. Majd a fokozatos újbóli terhelés, edzések után aztán a július végi országos bajnokságon már súlylökésben és diszkoszvetésben egyaránt a dobogó legfelső fokára állhatott.
– Ekkor úgy éreztem, sikerrel veszem az olimpiát is. Az indulás előtt három nappal azonban egy vírusos megbetegedést kaptam el a gyerekeimtől, a hétvégét végigfeküdtem, s augusztus 5-én, hétfőn még mindig nem a legjobb színben indultam el a 900 kilométeres útra a feleségemmel. A tízórás autóút nem volt éppen kellemes, így az érkezés utáni időszakot a szálláson töltöttük, majd másnap kerestük fel a regisztrációs központot. A verseny szervezési hiányosságaiból már itt ízelítőt kaptunk, s a kellemetlenségek a szerdai versenynapon csak fokozódtak. A versenyszámokat a Primo Nebiolo stadionban rendezték, ahová délután négy órakor érkeztünk meg, mivel a tervezet szerint negyed kilenckor kellett volna dobókörbe állnom. A diszkoszvetés nevezői végül este fél tizenegykor kezdhették meg a versenyzést, tulajdonképpen közönség, szurkolók nélkül, lekapcsolt kivetítő mellett. E versenyszámban a dobogó legfelső fokára végül éjfélkor állhattam fel, s vehettem át az aranyérmet, igaz az ünnepélyesség, s a Nemzeti Himnusz lejátszása valamiért elmaradt. Szóval apróbb szervezési hiányosságok akadtak bőven, de a lényegen mindez nem változtat – idézi fel Szabolcs, majd a másnapi versenyszámra terelődik a szó.
– Csütörtökön a súlylökés versenyszám lebonyolítása már flottabbul ment, két dobókörben zajlott a verseny, s így nem volt csúszás. Végül az előzetesen várt második helyen végeztem. Súlylökésben indult ugyanis egy litván versenyző, akiről tudtam, e számban erősebb nálam, végül bejött a papírforma. A csütörtöki versenynap után azonban már újra éreztem a fájdalmat a derekamban, így a pénteki dobó ötpróbán nem mertem elindulni, utólag, az ott született eredményeket tekintve, ezt kicsit bántam is – mondja Szabolcs, aki augusztus 10-én már szenior olimpiai bajnokként térhetett haza. Nem sokkal később pedig már az érmek társaságában mondott köszönetet a vasvári támogatóknak, hiszen, ahogy fogalmaz: – míg az aktív versenysport jelentős támogatásban részesül, a szeniorok maguk kell, hogy finanszírozzák minden költségüket. Így támogatók nélkül tulajdonképpen mindez aligha sikerült volna. Az anyagi támogatásért köszönettel tartozom Kovács Tilda polgármesterasszonynak és Vasvár Város Önkormányzatának, valamint két vasvári vállalkozónak: Jóna Tibornak és ifj. Szabó Zoltánnak – mondja, majd a jövőbeli tervekre terelődik a szó. – Elindult az új tanév, így belevetettem magam a munkába. Szerencsére, s a kitartó munkájuknak köszönhetően az iskolai tanítványaim és az egyesületi keret egyaránt jól teljesít: versenyről versenyre járunk. Két diáklányom vezeti a serdülő magyar ranglistát, remélem, hogy beválogatják őket a keretbe, emellett a csapatversenyeknek is nagy reményekkel vágunk neki. A felkészülést pedig én sem hanyagolhatom el, ugyanis, bár nagy fájdalom, hogy a világbajnokságokra eddig még nem sikerült kijutnom az anyagiak miatt: 2011-ben ugyanis Kaliforniában rendezték, idén Brazília ad otthont a világversenynek, de kicsit talán kárpótol a tény, hogy a fedett pályás VB-t márciusban Budapesten rendezik meg, így annak biztos résztvevője leszek, s végre hazai környezetben, hazai közönség előtt is bizonyíthatok. – vv –
