Szombaton délután fél négykor ünnepélyes nyitással vette kezdetét a hatodik alkalommal megrendezett színjátszó találkozó. A nyitó ünnepségen a rendező házigazdák nevében Gergye Rezső, a művelődési ház igazgatója köszöntötte a résztvevőket, akik az ország minden részéből és a határon túlról is érkeztek. A városba érkező színjátszók első ízben élvezhetik a Kultúra Magyar Városában a 2006-ban átadott új közösségi házat, amelynek 300 férőhelyes színházterme immár európai színvonalú teret biztosít Tália szerelmeseinek, a színjátszás megszállottainak.
Először A Mákszem Színpad parányi produkciójában gyönyörködhettek a vendégek, majd a hivatalos megnyitó következett. A vendégeket, a fesztivál résztvevőit V. Németh Zsolt, Vasvár város polgármestere köszöntötte. Fesztiválnyitó beszédében elmondta, hogy ezt a házat, a színházat, a közösségi házat többször is felavatták. Ám igazi avatója az volt, amikor az amatőr együttesek vették birtokba, s belakták a színház és az egész épület tereit. Akkor éppúgy nem láttam semmit a vakító reflektorfénytől, mint most.
A fesztivált most először fogadja a város igazi színházépületben, s bizonyos, hogy az előző találkozók is hozzájárultak ahhoz, hogy Vasváron színház épült. A közösségi ház, a színház pedig kitűnő befogadó tere az igazi kulturális értékeknek.
Amúgy a város roppant büszke erre a létesítményre. Nem alaptalanul. Elég, ha csak arra a történelmi tényre gondolunk, hogy Kelemen László 1790-ben kérvényezte, hogy Budán színház épülhessen. A parlament mit mondott? Le vele! Nos, ezt nem azért mondom, hogy mi képviselők ilyen buták lennénk, vagy miként tette Ciránó, magamat kinevessem – polemizált V. Németh Zsolt országgyűlési képviselő, a város első embere.
Az amatőr színjátszást Németh László komolyan vette, a műkedvelőktől a magyar drámai színjátszás megújulását várta, s papként felkent színészekről álmodott. Úgy vélte, hogy produkciójuk a legmagasabbra törő műkedvelés.
Majthényi László, Vas Megye Önkormányzatának elnökhelyettese köszöntőjében kiemelte, hogy a találkozónak Vasvár, a történelmi Vas vármegye egykori székhelye ad otthont. Polgármester úr és a város büszke lehet erre a színházteremre, ugyanis Vas megyének 40 éve nincsen kőszínháza. Egyfolytában arról vitatkozunk, hogy legyen-e, ha igen, akkor ki csinálja, miként csinálja ezt a színházat. Most a Vas megyei színjátszás ügye megoldódni látszik, lesz színháza Szombathelynek, s a megyének is, ugyanis közgyűlési határozat született erről az ügyről. Bár 17 éve is volt már határozat ebben az ügyben, színház mégsem lett. Vasvár kicsit előttünk jár.
Ez a kisváros folyamatosan épül, újul meg, évről-évre szebb formában várja a találkozó résztvevőit, egyre több a városban az intim tér. A fesztiválra érkezőknek és a nézőknek jó előadásokat kívánva zárta méltató szavait a megyei közgyűlés alelnöke.
ELSŐ EŐADÁS
A megnyitót követően a z első előadók léptek a világot jelentő deszkákra. A „Színjátszók”
Kisrákosról a „Mi szükség van a szúnyogokra?”- című Nóti Károly vígjátékát adták elő, Könyéné Szölke Erzsébet rendezésében.
(Kép és szöveg: Bodorkós)
