A Városi Kórus már 18 éve városunk egyik büszkesége. Az 1993-ban alakult egyesület Dévay Géza vezetésével működött 17 éven át. Ez idő alatt – hogy csak a legfontosabb állomásokat említsem – 11 nagyszabású vasvári kórustalálkozó megszervezése mellett a vegyeskar számos helyen vendégeskedett hazánkban és külföldön egyaránt. 2003-ban jelent meg a kórus cd-je, melyen Antonio Vivaldi Introduzione e Gloria című oratórikus műve szerepel a Kőszegi Vonósok közreműködésével. Szintén ebben az évben a Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetsége arany minősítéssel értékelte a kórus munkáját. Dévay Géza, Géza bácsi szakmailag és emberileg is mindig a maximumot szerette volna elérni. 2010-ben, a XI. Vasvári Kórustalálkozó után – mely az I. Nemzetközi Kórustalálkozó volt, – boldogan, könnyes szemmel mondta: „Sikerült!”
A szeretett karnagy és barát elvesztése a kórus életének legnehezebb időszaka volt. A szakmai irányítást Farkas Anikó és Szabó Zoltán vette át. A karnagyokkal beszélgetek a Vasvár Városi Kórus elmúlt egy évéről – szakmai eredményekről, sikerekről Vasváron, a megyében és azon túl, valamint a jövő terveiről.
Egy éve vettétek át a kórus szakmai irányítását – erről az egy évről, a kezdetekről szeretnélek kérdezni bennetek.
F.A: A 2010-es „évad” júniusban nagyon nehéz eseménnyel zárult: Karnagyunk, Dévay Géza temetésével. Lelkileg nagyon megviselt minket, de arra a kérdésre, hogy folytatjuk-e a munkát, mindenki igennel válaszolt. Szeptemberben ketten kezdtük el a kórus szakmai vezetését. Eleinte zavarban voltam, pedig mindenkit ismertem már régóta. De egy olyan ember helyét átvenni, akit mindannyian szerettünk és tiszteltünk, nem egyszerű feladat. Mára már úgy érzem, ezen a nehézségen túl vagyunk.
SZ.Z.: Igen, ez valóban nehéz feladat volt – nem csak szakmailag, emberileg is. Mindketten hosszú évek óta aktívan közreműködtünk a Dévay Géza vezette kórus életében, nem csak énekesként és zongorakísérőként, hanem egyfajta segédkarnagyi minőségben is, ennek ellenére lelkileg nem volt egyszerű a kórus elé állni. Szerencsére a tagok elfogadtak minket, és sokat segítettek abban, hogy az énekkar mielőbb folytathassa munkáját a korábban megszokott kerékvágásban.
Ketten vezetitek a kórust – ez milyen könnyebbséget és esetlegesen milyen nehézségeket jelent?
Sz.Z.: Amikor úgy döntöttünk, elvállaljuk a csoport vezetését, megállapodtunk egyfajta munkamegosztásban – a zeneiskola vezetése mellett a két művészeti csoportom (Orff Ütősegyüttes, Ifjúsági Fúvószenekar) szakmai irányítása rengeteg időt, energiát igényel, emiatt a kórusmunkában Anikóra hárulnak a nagyobb feladatok. A szakmai rész mellett többnyire az ő feladata a szervezés is, persze vannak dolgok, amihez „férfi ész” kell, ilyenkor természetesen én is aktívan bekapcsolódok a munkába. Nagy segítség az is, hogy az ügyintézésbe (pályázatok, egyéb szervezeti témák) néhány kórustag is aktívan részt vesz.
F.A.: A gyakorlatban a kettős vezetés jól működik – a próbákon a férfi- és nőikar először külön tanulja az új darabokat, szólamok szerint. Ez eddig is így volt. Az összpróba és a tényleges vezénylés pedig arányosan megoszlik kettőnk között. De ez nem okoz problémát, mert egy nyelvet beszélünk: mindenki a zene nyelvét.
Az elmúlt egy évben hol láthatta a kórust a közönség?
F.A.: Az elmúlt évben, októberben Gézára emlékeztünk egy templomi koncerten, ahol a kóruson kívül furulyásai is szerepeltek. A karácsonyi koncertet is a templomban tartottuk, mivel nagyon méltónak találtuk a helyet az ünneplésre. Ezen a hangversenyen éreztem először, és hallottam meg igazán, hogy milyen fantasztikusan szól együtt ez az énekkar. Nagyon jó élménnyel kezdhettük meg tehát a 2011-es évet.
Sz.Z.: Új színfoltként jelent meg a kórus életében az, hogy részt vettünk a zeneiskola Ifjúsági Fúvószenekarának újévi koncertjén. Az egy nagy munka volt mindkét csoport részére, szerencsére az a tény, hogy mindkét együttes munkáját irányítom, nagyban megkönnyítette a szervezést és a munka összehangolását.
Az év kiemelt programja volt számunkra a II. Nemzetközi Kórustalálkozó szervezése és lebonyolítása, mely ettől az évtől néhai karnagyunk, Dévay Géza nevét viseli. Idén a megye több kórusa mellett vendégünk volt a szlovén Radenci város énekkara is.
F.A.: A nyár elején koncerttel avattuk fel a kolostorkertet, és jártunk Zalaegerszegen, ahol a kertvárosi templomban énekeltünk nagy sikerrel. A szűnni nem akaró taps nagyon jó érzés volt. A koncert után hetekig jöttek oda hozzám emberek, akik megfogalmazták, milyen nagy élmény volt hallgatni a kórust. Visszavárnak minket.
Milyen műfajokat képvisel a kórus, illetve az eddigiekhez képest van-e valami változás?
Sz.Z.: Jómagam nem vagyok túlságosan híve a műfajok szigorú kategorizálásának – tény, hogy a csoport elsősorban a klasszikus kórusirodalomban jártas, repertoárján belül egyformán megtalálhatóak az egyházi és világi művek, de előfordult már egy-egy kiruccanás a könnyűzene világába is. Ilyen volt például a fúvószenekarral közös projekt is.
Nyáron sem unatkoztatok, a szünidő is munkával telt – hol és merre jártatok?
F.A.: Augusztus első keddjén már elkezdtük a próbákat, mert a város vezetése felkért minket, hogy a Szentkúton készülő keresztút megáldásakor és a Tretter-ház avatásán az ünnepi műsor részeként énekeljünk. Ez utóbbi nagy próbatétel volt számunkra és talán kóruséletünk legnehezebb fellépése volt. A szabadtéri éneklés már önmagában is nehéz. Ehhez társult a rekkenő hőség, amit a kórus a tűző napon derekasan állt.
Sz.Z.: A nyári időszakban általában szünetel a kórus tevékenysége, idén ez a szünet a két augusztusi program miatt a szokásosnál rövidebb volt. Sőt, augusztus közepén egy váratlan felkérést kaptunk – Balázs Fecóval és a szombathelyi Savaria Szimfonikus Zenekarral léptünk fel a Sitkei Rockfesztiválon. A felkészülésre nagyon kevés időnk volt, de a kórustagok hihetetlen lelkesedéssel készültek, vállalták a napi többi óra esti gyakorlást, és a munka és az összefogás meghozta gyümölcsét. Talán a többiek nevében is nyilatkozhatom – nagy élmény volt ezen a nagyszabású koncerten való részvétel.
Ez a műfaji „kitekintés” milyen hatással volt a kórusra szakmailag és közösségileg?
Sz.Z.: Ennek az akciónak rengeteg pozitív hozadéka van – amikor mérlegeltem, vállaljuk-e a rövid felkészülési idő ellenére a közreműködést, az volt a fő szempont, sikerül-e a kórustagokat motiválni és egy ilyen intenzív munkára sarkallni. A dolog kétesélyes volt, de szerencsére az énekkar igazi csapatként viselkedett, és ha voltak is kétségek, végül jól sikerült ez a fellépés. Ez szakmailag és közösségileg is előre viszi a csoportot, egy ilyen csapattal lehet építkezni.
Az idei „tanévben”milyen programokra készültök?
F.A.: A nyarat sikerekkel hátrahagyva készülünk egy fontos esemény ünneplésére. Október 22-én emlékezünk Liszt Ferenc 200. születésnapjára. A komolyzenei világ nagyon sok programmal és hangversennyel tiszteleg a magyar zeneszerző előtt. Mi is őrá emlékezünk egy templomi koncerttel. A műsorban Liszt és az ő kortársai egyházi műveit hallhatja a közönség. A hagyományoknak megfelelően idén is lesz karácsony. És karácsonyi hangverseny. A többi program már egy másik naptári évben lesz, és még homály fedi. Az biztos, hogy május végén újra megszervezzük a kórustalálkozót. Ezen kívül meghívásunk van Jánosházára, Szombathelyre is.
Sz.Z.: Terveink vannak a szlovén Radenci kórusával, de a „24 város szövetsége” elnevezésű nemzetközi projekt több településének énekkarával felvettük, illetve keressük a kapcsolatot. Szeretnénk a jövő évben is valamilyen formában folytatni a fúvószenekarral való együttműködést, sőt, ebbe a közös munkába be szeretnénk vonni a Rumi Női Kart is.
Köszönöm a beszélgetést! Szívből gratulálok, és hasonló sikereket kívánok a jövőben is!
Kondics Tünde
