Tizenegyedik alkalommal hívták életre a hajómodellek vasvári versenyét
A Hegyháti Nyár programsorozatának részeként idén tizenegyedik alkalommal hívták életre a rádió-távirányítású és sebességi hajómodell-versenyt. A megmérettetés célja, a szervező Vasvári Modellező Klub szándéka szerint, ezúttal sem a versenyszellem erősítése volt, sokkal inkább alkalom a szakmai tapasztalatcserére, baráti beszélgetésekre.
Augusztus 19-én már reggel kilenc órakor felbőgtek az első apró motorok, s a vasvári Csónakázótó környéke megtelt érdeklődőkkel. Országos bajnokok, Európa-bajnokságok helyezettjei, nemzetközi megmérettetések hazai képviselői vették birtokba a tópartot, s miközben az utolsó simításokat, igazításokat végezték a modelljeiken, a zsűri feszült figyelemmel pásztázta a száguldó járműveket. Odébb a Kígyókirály büszkén őrizte az átadásra váró, későbbi helyezetteknek járó kupákat. A parttól néhány méterre Horváth László, kétszeres országos bajnok modellező, e verseny megálmodója és fáradhatatlan szervezője épp két hajómodelljét készítette fel az „útra”. Mellette a nevezettek névsora bizonyította, hogy az augusztusi vasvári találkozó ma már szerves részét, kihagyhatatlan elemét képezi a hazai modellezők programnaptárjának, hiszen az ország távolabbi pontjairól is érkeztek versenyzők.
– Többek között Szombathelyről, Pécsről, Zalaegerszegről, Kaposvárról, Győrből és Nagykanizsáról ezúttal csaknem húsz modellező hozta el Vasvárra a hajóját – mondja Horváth László, majd rögtön hozzáteszi, ez az, amivel évről évre eléri célját a vasvári verseny, melyet több mint egy évtizeddel ezelőtt azzal a céllal indítottak útjára, hogy alkalmat adjon az ország különböző pontjain élő hajómodellezők találkozására, tapasztalatcseréjére, a technikai újítások megvitatására, az elmúlt esztendőben épített modelljeik bemutatására. Emellett persze szerves része a találkozónak a hajók versenyeztetése is, melyhez kiváló terepnek bizonyult a vasvári Csónakázótó, ahol ezúttal is több kategóriában „állhatnak rajthoz” a kis hajók. Ezúttal is a tíz köbcentiméteres rádióirányítású sebességi, a hét és fél köbcentiméteres rádióirányítású sebességi, a két és fél köbcentiméteres rádióirányítású sebességi, az elektromos irányítású egy kilogrammos, valamint a sebességi körpályás modellek (tíz köbcentiméteres és a légcsavaros kategória) szelték a habokat.
– Ez utóbbi tulajdonképpen ma már csak egy nosztalgia kategória – mutat modelljeire Horváth László. – E csoport képviselői ugyanis hivatalosan honi pályán már nem, csak külföldön mérettethetik meg magukat igazán. Bár a korábbi évtizedekben nagy hagyománya volt a hazai körpályás modellek építésének, versenyeztetésének, mára azonban leginkább az idősebb modellezők hajói között lelhetőek fel e kategória képviselői. A fiatalabbak leginkább a rádióirányítású modellek mellett döntenek, de tegyük hozzá – hangsúlyozza – egyre kevesebben vágnak bele e sportágba. Ennek oka leginkább abban keresendő, hogy egy-egy modell felépítése nagyságtól függően akár több százezer forint is lehet. A körpályás modellektől (az acélhuzallal rögzített hajó egy pont körül fut körbe) pedig leginkább az tartja vissza a modellezést választókat, hogy e hajókkal bizony a vízbe kell menni, még akkor is, ha ebben az időjárás nem partner. Emellett e hajók startbiztonsága elég kritikus, s gyakran előfordul, hogy a kezdeti kudarcok után feladják a vele való szárnypróbálgatást. Ennek ellenére bíztatnám a fiatalokat, hogy próbálják ki e hajómodelleket is – mondja, miközben a tóban kutatás kezdődik egy modell elveszett darabja után. Nemsokára taps jelzi: a szerkezet előkerült, s miközben a rádióirányítású kategória hajói tovább küzdenek a bójákkal és a sebességgel, Horváth László a vasvári modellezésről és kezdetekről mesél. – Hatodik osztályos voltam, mikor megépítettem az első modellemet. Akkoriban, abban a pénztelen világban nekünk hatalmas ajándék és lehetőség volt, hogy bemehettünk a modellező klubba és segítséggel építhettük a magunk kis modelljeit. Nekünk ez jelentette a szabadidő hasznos eltöltését, a kikapcsolódást. A kezdeti szárnypróbálgatások után aztán a modelljeink egyre profibbá váltak, versenyekre jártunk és minden szabadidőnkben építettük, tökéletesítettük a hajókat. Aztán a 60-as évek végén, a 70-es évek elején kezdtem el e sebességi kategóriában versenyezni, majd szépen sorban jöttek az eredmények. Előbb a két és fél köbcentis kategóriában országos bajnok lettem kétszer, majd öt köbcentis kategóriában a Városligeti tavon szereztem országos bajnoki címet, s ezt követően válogattak be a bajnoki keretbe. Az 1973-as Európa-bajnokság és a két és fél köbcentis kategória harmadik helyet hozott nekem, majd az 1975-ben a londoni Európa-bajnokságon szintén a harmadik helyet szereztem meg, míg a 1977-es Kijevi Európa-bajnokság a nyolcadik helyet tartogatta számomra. Aztán lassan az élet másfelé szólított, később pedig az időközbeni technikai újítások tették volna nehézzé a visszatérést, így eztán csak effajta „házi” versenyeken indultam és indulok a mai napig – emlékszik vissza, majd pörögnek a történetek a munkaidő előtt és után végzett javításokról, építésekről, a család támogatásáról és türelméről.
– Ma már kevesen építenek valódi versenymodelleket, hiszen a hajók fejlesztése, a motor tuningolása a nagyobb teljesítmény elérése érdekében hosszadalmas folyamat és meglehetősen sziszifuszi munka. S a fiataloknak ettől hamar elmegy a kedve, ráadásul, aki megengedheti magának, kész modelleket is vásárolhat, bár tegyük hozzá, azok csak kedvtelésre alkalmasak, versenyzésére nem – mondja, majd a rádióirányítású sebességi kategória képviselő lassan átadják helyüket a körpályán futó modelleknek, melyek bámulatos, óránkénti kétszáz kilométeres sebességgel köröznek a vízen. A bírák közben számolnak: modellek gyorsaságát a mindenkori világbajnoki eredményekhez viszonyítják, s hamar összeáll a baráti versengés végeredménye, s az ítészek a kategóriákat külön díjazzák.
Az F1 kategóriában végül a pécsi Dusa András hajója bizonyul a leggyorsabbnak, a második helyen a csurgóról érkezett Novics József végez, míg a harmadik helyet a kaposvári Csajághy Balázs szerzi meg. A 60 év feletti korcsoport képviselő közül az élen a kaposvári Váradi István végez, a második legjobb időt a szervező Horváth László modellje futja, a harmadik legjobbnak pedig a győri Nagy István hajómodellje bizonyul.
S miközben a kupák új tulajdonosukhoz vándorolnak, Horváth László tervez és ígéri: a Hegyháti Nyár programsora jövőre sem marad modellverseny nélkül. –vv–
