A domonkosok valamikor a XIII. század közepén telepedtek meg Vasváron, templomuk és kolostoruk 1254-ben már kétségtelenül állt. Az épületegyüttes fő falai nagyrészt ebből az időszakból származnak, templom homlokzatai, valamint a kolostorépület déli és nyugati szárnyának külső falai a középkor hangulatát idézik. A szerzetesek – a török kort leszámítva – egészen 1950-ig tevékenykedtek Vasváron, így ez a legrégebbi, ma is álló domonkos kolostor Magyarországon. A török időkben a kolostort végvárrá alakították, ennek a korszaknak az emléke az épületegyüttes délnyugati sarkán álló ágyútorony, az ún. Sárkány-torony. A szerzetesek 1690-ben tértek vissza Vasvárra, ekkor indult meg az épület helyreállítása, melynek köszönhetően a templom és a kolostor belső terei barokk jellegűek. Az újjáépítés óta az egykori kolostortemplom a város plébániájaként is funkcionál, sőt a XVIII. század második felétől búcsújáróhely is. Bár a vasvári búcsúk gyökerei a város korábbi plébániatemplomához, a mai temetői templom -hoz kötődnek, a búcsújárás XIX. századi kibontakozása pedig jórészt a Szentkút-nak köszönhető, az ún. „Vasvári Szűzanya” kegyszobra a domonkos templom egyik mellékoltárán áll. A templombelső berendezése jórészt a XVIII-XIX. századból származik, díszítőfestése pedig 1941-ben készült, amikor – a csak feltételezett 1241-es alapítás kapcsán – kolostor fennállásának 700 éves jubileumát ünnepelték. A kolostor földszintjének egy kisebb részében plébániahivatal, nagyobb részében zarándokszállás található, az emeleten kapott helyet a Vasvári Múzeum és a Domonkos Rendtörténeti Gyűjtemény, a főtéri szárnyban pedig egy üzlet és a városi zeneiskola van elhelyezve.
A Vasvári Múzeum és Domonkos Rendtörténeti Gyűjtemény
2022 október 1-től zárva tart!
Előre bejelentett látogatókat azonban bármikor szívesen fogadunk!
Bejelentkezés:
20/250-24-33
info@dominicana.hu
